Szecsuán 2007.09.02. - Tagong
Utazunk tovább... Ma is bekeveredünk egy kisebb ködös útszakaszra, de nem annyira vészes, mint múlt éjjel. Meglepetésünkre szép havas táj takarózott a ködbe, végre látunk havat! Jó illata van:)!
A tagongi elágazót viszonylag hamar elérjük, de hogy átlagos sebességünket véletlen se haladjuk meg, itt útzár fogad. Szerencsénk van: csak egy órát kell várakozni, így megebédelünk. Az ebédben nem lenne különösebb említenivaló, ha nem ananászos sört kapnánk inni! Elég édes lötty, de meg lehet kóstolni. Talán 25 km-t tesz ki a rossz útszakasz Tagongig, de azt olyan lassan lehet megtenni!... Zötyögős, egysávos, sáros, kőtenger, ami kirázza az ember lelkét. S noha látszólag van forgalomirányítás (délelőtt egyik irány, délután másik), azért a gyakorlatban vannak meglepetések (a katonaság pl mindent visz)!
Mindezek következtében meglehetősen fáradtan érkezünk Tagongba. Elő kell venni a kabátokat, annyira hideg van (nem vettük hiába). Szerencsére a szobákba felszerelt légkondi fűteni is tud:)!
Patrik, Zoli és én körbesétáljuk a Lhagongi kolostort, ez talán a legnagyobb templom, amit láthatunk, megforgatjuk mind az összes imamalmot!
A nagyobbak közül néhány meg-megcsenget egy kis csengettyűt, szép tiszta hangjuk van, elvarázsolják ezt az esős, álmatag délutánt. Beülünk egy tibeti teaházba, hogy Zoli kívánsága teljesülhessen: nevezetesen megkóstoljuk a jakvajas teát. Lehet palacsintát is kapni, jakjoghurttal, banánnal, mézzel, arra is benevezünk.A vajas tea elég szokatlan, inkább a gombalevesre hasonlít, mindenesetre nem rossz! A palacsinta kifogástalan (az otthonitól teljesen eltérő).
Mire a hotelba érünk, Acca kipiheni magát, együtt indulunk a Lhagongi templom felderítésére. A kolostor egy része felújítás alatt áll, pár terem pedig már teljes díszben pompázik.
Nem is említettem még, hogy a város nagyon barátságos, elég tiszta, sok a motor, gyönyörűek a házak! Jó itt sétálni. 
A tagongi elágazót viszonylag hamar elérjük, de hogy átlagos sebességünket véletlen se haladjuk meg, itt útzár fogad. Szerencsénk van: csak egy órát kell várakozni, így megebédelünk. Az ebédben nem lenne különösebb említenivaló, ha nem ananászos sört kapnánk inni! Elég édes lötty, de meg lehet kóstolni. Talán 25 km-t tesz ki a rossz útszakasz Tagongig, de azt olyan lassan lehet megtenni!... Zötyögős, egysávos, sáros, kőtenger, ami kirázza az ember lelkét. S noha látszólag van forgalomirányítás (délelőtt egyik irány, délután másik), azért a gyakorlatban vannak meglepetések (a katonaság pl mindent visz)!Mindezek következtében meglehetősen fáradtan érkezünk Tagongba. Elő kell venni a kabátokat, annyira hideg van (nem vettük hiába). Szerencsére a szobákba felszerelt légkondi fűteni is tud:)!
Patrik, Zoli és én körbesétáljuk a Lhagongi kolostort, ez talán a legnagyobb templom, amit láthatunk, megforgatjuk mind az összes imamalmot!
A nagyobbak közül néhány meg-megcsenget egy kis csengettyűt, szép tiszta hangjuk van, elvarázsolják ezt az esős, álmatag délutánt. Beülünk egy tibeti teaházba, hogy Zoli kívánsága teljesülhessen: nevezetesen megkóstoljuk a jakvajas teát. Lehet palacsintát is kapni, jakjoghurttal, banánnal, mézzel, arra is benevezünk.A vajas tea elég szokatlan, inkább a gombalevesre hasonlít, mindenesetre nem rossz! A palacsinta kifogástalan (az otthonitól teljesen eltérő).Mire a hotelba érünk, Acca kipiheni magát, együtt indulunk a Lhagongi templom felderítésére. A kolostor egy része felújítás alatt áll, pár terem pedig már teljes díszben pompázik.
Nem is említettem még, hogy a város nagyon barátságos, elég tiszta, sok a motor, gyönyörűek a házak! Jó itt sétálni. Esős délután (Acca)
Ezen a vidéken, sokan tartanak lovat, leginkább arra a célra, hogy turistáknak szervezzenek túrákat. A nap végén, kisgyerekeiket a pacikra ültetve vezetik be a jószágokat házaik védelmébe. Acca készít egy olyan portrét egy kislányról... Az év fotója!!! 
Pillantás (Acca)
Elsétálunk a távolabbi kolostorhoz is (erről láttunk képeket Kandingban), de sajnos már zárva találjuk. Tibeti kajáldában vacsorázunk, a menü: vajas-teás pörköltárpából őrölt liszt (csampa), jakjoghurt, és jakhúsos tészta-leves. Ez utóbbi színe bizarr, de ízre kiváló, a tészta házi és friss!
Mit együnk vacsira? (Acca)
Ma is emlékezetes napunk volt…
Megjegyzések