Szecsuán 2007.08.20. - Jiuzhaigou
Korán kelünk, veszünk banánt, almát, körtét! Zhang barátunk vesz nekünk valami isteni jó lepényt, érdemes a srác étkezési tanácsaira hallgatni! Örömmel észrevételezzük, hogy oszlik a pára, kisüt a nap. Egy gyors tankolás, ill. egy templom megtekintését követően indulunk tovább az ismeretlenbe. 
Buddhista templom és kolostor (Patrik)
Az út egy olyan szurdokvölgyben vitt... Igazából fénykép nem készült róla… mert lehetetlennek éreztem visszaadni. Milyen is mindez? Magas hegyek, de OLYAN zöld, magas hegyek... Kék patak, szoros oldalvölgyek, sok-sok döbbenetes körülményeket sejtető bánya, enyhe pára, sűrű növényzet, csodálatos, hagyományos építésű (döbbenetesen "valódi"), de láthatóan szegény házak. Néha hegyomlások maradéka szegélyezi utunkat, és pont a szemünk láttára fut ki egy nő egy motoros elé, ami nagyon ijesztő, de úgy tűnik végül senki nem sérült meg komolyabban (itt kevesen közlekednek gyorsan, szerencsére!). Elképesztő, hogy mész a világ vége után két lépéssel, és 5 km-ként seprik az utat, takarítják az árkokat, kijelölik a megsérült útszakaszokat.
A szép völgyet egy meredek szerpentin követi, átkeltünk az első hágón:)! Kár, hogy nem értek jobban a botanikához, mert nagyon izgalmas a növényzet is. Vannak persze ismerős fák, de van egy csomó féle pálma, bambusz (egyszerűen gyönyörű, a rügye meg bökős?!), valami banánfűféle, tuja, rengeteg fűz, ismeretlen fenyő. Nem is beszélve a virágokról! A hágón felfelé haladva a táj az Alpokra kezd emlékeztetni. Nem így a szerpentin! Zhang nem is mer az út szélén menni (sok helyen le van szakadva), így viszont mi aggódunk a kanyarokban a szembeforgalom miatt. A hegy túloldalán egészen más világ fogad bennünket! Itt is csodálatosak a sziklák, dús a növényzet, de más színű, formájú a kőzet, ami egészen eltérő jelleget ad a tájnak. Jiuzhaigou-újvárosba érkezünk, a kereszteződésben egy meglehetősen erőszakos "segítőre" találunk. Ugyan megtudjuk tőle, hogy amit keresünk, az meg 40km, de mindenáron ő akar nekünk szállást szerezni, s mivel nagyon magas árakat emleget, nem örülünk buzgalmának. A városban egy darabig követ minket, aztán eltűnik szem elől. Igen ám, de az első hotelnél, ahol megállunk, azonnal otterem, mintha az égből pottyant volna, és kezdi előlről. Már nagyon bizalmatlanok vagyunk, de mivel a kinézett helyen nincs üres szoba, a fickót meg lehetetlen lerázni (40km-en át követett), elmegyünk utána. A szállás, amit mutat, korrekt, de nem olyan olcsó, mint szerettük volna. Tippelgetjük mekkora részesedése lehet a krapeknak, végül megkérjük Lint, kérdezzen rá az "igazi" árra, a portán. Megdöbbenésünkre a recepciós magasabb árat ajánl, kezdjük elveszíteni a fonalat. Szembesítjük a recepcióst erőszakos jóakarónkkal, majdnem össze is vesznek, végül győz a fazon (hol ebben az üzlet???), és innentől kezdve ránk sem néz, még megköszönni sem tudjuk...
Villámgyorsan összekapjuk magunkat (igen, én is képes vagyok rá) és fél 3 magasságában már a Nemzeti Parkba váltunk jegyet. A két napos belépő hátoldalára rányomtatják a fényképünket! Hatig van időnk csámborogni, akkor bezár a park. Rohamtempós túrát nyomunk (12 km), de jól esik a mozgás.
A szép völgyet egy meredek szerpentin követi, átkeltünk az első hágón:)! Kár, hogy nem értek jobban a botanikához, mert nagyon izgalmas a növényzet is. Vannak persze ismerős fák, de van egy csomó féle pálma, bambusz (egyszerűen gyönyörű, a rügye meg bökős?!), valami banánfűféle, tuja, rengeteg fűz, ismeretlen fenyő. Nem is beszélve a virágokról! A hágón felfelé haladva a táj az Alpokra kezd emlékeztetni. Nem így a szerpentin! Zhang nem is mer az út szélén menni (sok helyen le van szakadva), így viszont mi aggódunk a kanyarokban a szembeforgalom miatt. A hegy túloldalán egészen más világ fogad bennünket! Itt is csodálatosak a sziklák, dús a növényzet, de más színű, formájú a kőzet, ami egészen eltérő jelleget ad a tájnak. Jiuzhaigou-újvárosba érkezünk, a kereszteződésben egy meglehetősen erőszakos "segítőre" találunk. Ugyan megtudjuk tőle, hogy amit keresünk, az meg 40km, de mindenáron ő akar nekünk szállást szerezni, s mivel nagyon magas árakat emleget, nem örülünk buzgalmának. A városban egy darabig követ minket, aztán eltűnik szem elől. Igen ám, de az első hotelnél, ahol megállunk, azonnal otterem, mintha az égből pottyant volna, és kezdi előlről. Már nagyon bizalmatlanok vagyunk, de mivel a kinézett helyen nincs üres szoba, a fickót meg lehetetlen lerázni (40km-en át követett), elmegyünk utána. A szállás, amit mutat, korrekt, de nem olyan olcsó, mint szerettük volna. Tippelgetjük mekkora részesedése lehet a krapeknak, végül megkérjük Lint, kérdezzen rá az "igazi" árra, a portán. Megdöbbenésünkre a recepciós magasabb árat ajánl, kezdjük elveszíteni a fonalat. Szembesítjük a recepcióst erőszakos jóakarónkkal, majdnem össze is vesznek, végül győz a fazon (hol ebben az üzlet???), és innentől kezdve ránk sem néz, még megköszönni sem tudjuk...
Villámgyorsan összekapjuk magunkat (igen, én is képes vagyok rá) és fél 3 magasságában már a Nemzeti Parkba váltunk jegyet. A két napos belépő hátoldalára rányomtatják a fényképünket! Hatig van időnk csámborogni, akkor bezár a park. Rohamtempós túrát nyomunk (12 km), de jól esik a mozgás.
A hegyi patak, ami mentén haladunk, ezer féle színben játszik!
Elérünk egy "tibeti" falut (inkább skanzen ma már, de szép), és pár fotó után vissza is kell fordulnunk, hogy a megadott ideig el tudjuk hagyni a parkot.
A fiúknak semmi baja, csak a szemükbe süt a nap :-)
Vacsi! Zhang ma is velünk tart, aminek most sem látjuk kárát, nagyon finom kajákat rendel!
Megjegyzések