Szecsuán 2007.08.25. - Wolong, Dujiangyan

Reggel kényelmesen kelünk, pakolászunk... Olyannyira kényelmesen, hogy teljesen megfeledkezünk arról, hogy 8-kor lezárják a falucskából kivezető utat. Minderre egy rendőr emlékeztet minket 9 órakor, aki – a történet értelmében – nem enged tovább :(. Végül kikönyörögjük, hogy legalább a pandákig hadd menjük el, ez Zhang Lin jogsijába kerül, azaz ott kell hagyni biztosítékul, hogy nem lépünk meg fél hat előtt... Mindegy, majd lesz valahogy.
Baj nélkül elérjük a pandanevelde bejáratát:), az eddigiek ismeretében ez is komoly teljesítmény. (A reggelit ma is szkippeltük sajnos.) Az építkezés ezen a környéken is tombol, ki tudja mennyi turistát fogadnak majd a jövőben... De idén még nincsenek sokan:)! Flangálunk a kifutók között, egyik ámulatból a másikba esünk, ezek a jószágok hihetetlen mókásak, bumfordiak, játékosak, békések!

A kölykök úgy bohóckodnak, mintha macskák lennének. Egyszerűen elbűvölő. Annyi fotót csinálunk, amennyit csak lehet! Vannak kicsik, nagyok, újszülöttek!!! (Máté, meg Anita is hogy élvezné:)! )

11:30-kor bezár a park, tanakodunk, mit csináljunk délutánig. Linnek mentő ötlete támad: mivel ebédszünetet tartanak az útépítők, lehet, hogy most átengednek a rendőrök! Minden a terv szerint történik! A kocsiból látunk az erdőszélen egy nagy majmot!!! Utána meg egy nagyon szőrös kecskealakú "őz" szalad át előttünk! Még egy gyors fotózás egy újabb vízesésnél, sokan figyelnek minket, ez a tegnapi incidens tükrében nyugtalanítólag hat. Végül azért vissza-visszamosolyognak.

Útnak indulunk. Néha esik egy kicsit, de nagy zuhé nem kerekedik. Dujiangyan Citybe meglepően eseménytelen autókázás árán sikerül eljutnunk! Gyors hotelválasztás, közepes ár, közepes minőség, majd irány enni, mert mindannyian éhen halunk. Lin most nem tart velünk, meglátogatja egy barátját, így izgalmasabb a város felfedezése. Folyóparton választunk éttermet, hangulatos, hamisítatlan kínai, kisvárosi utca,

ahol azt is megtudjuk, milyen a pandák gasztronómiai beállítottsága. A menü: krumplis-bambuszos-gombás-(kitudjamégmis)-kacsaleves SOK zsírral és csillivel.

A fiúk az egekig magasztalják, nekem kicsit túl csípős, éhes maradok, a bambusz ellenben vitán felül isteni.
Elsétálunk a közeli Pagodát megnézni, amit egy park ölel körül.

A fák tele vannak kalitkákkal (festett porcelánitató és etető ékeskedik bennük), amiben énekesmadarak csücsülnek, s trillázva fuvoláznak! Zeng az egész park. Van egy-két körhinta is, ezek géphangja jócskán olvasztja a park romantikáját... A furcsa csak az, hogy itt nem hintalovacska, vagy elefánt rója a köröket, hanem kicsi tank, meg vadászrepülő, kisautó - golyószóróval... Világbéke! ...

Következik a napi fertőtlenítés, és világmegváltás. Megérkezik Zhang Lin is, széles jókedve van, gyanítom, hogy a barátjával ittak némi búfelejtőt, erre az autóhistóriára...