Szecsuán 2007.08.26. - Dujiangyan, Quiengchenshan

Ma is ellazázzuk az ébresztőt :), de ránk is fér! Zolival bevásárolunk reggelihez (kínai "müzli", tej, joghurt, alma, diókonzerv), közben Patrik átköltöztet minket a 3 ágyas szobába, hiszen ma Lin otthon alszik, mert Acca holnap ér a reptérre!

A Quiengchenshan közel van, a Lonely szerint laza 4 órás séta az egész! A tegnapi esős időhöz képest szerencsénk van, ki-kisüt a nap, kicsit "ködös", kicsit borús, nagyon párás idő van, és meleg! Már az első lépcsők tetején izzadunk, mint a lovak.

Bizonyítandó, hogy Zoliról is készültek vidám fotók - egy sárga napernyő "megvilágításában"

Sok turista van, igaz a legtöbben libegővel másznak hegyet, nem így mi, akik végig gyalogolunk! Az erdő, és az ösvény fantasztikus!

Olyan dús a növényzet, hogy hihetetlen! A faragott kőlépcső fokai kicsikék, és nagyon csúszósak, meg-megállunk pihenni, álmélkodni, már most érezzük, hogy ez nem 4 óra lesz... Szakad rólunk a víz! Egy férfi a hátán hozza fel a fiát, látszólag nem is izzad! Döbbenet...

Feljebb hatolva a hegyen egyre-másra következnek a taoista kolostorok, templomok. Itt kevesebb a giccs-életérzes, bár "igazi" szerzetest nem látunk. Az egyik templom tele van festményekkel, ebbe teljesen bele lehet szeretni, csodálatosak! A hegy tetején pont a nap legködösebb időszakában tartózkodunk, de így is lélegzetelállító! Lefelé hosszabb ösvényt választunk. Hosszabb, még hosszabb, nagyon hosszú az út, hullámzik föl-le, halad fél méter széles gerincen, aztán a sziklafalba vésett kőfolyosón,

Kőbe vésett ösvény (Patrik)

megpihen egy 300 méteres hasadék felett, és így ereszkedik tovább nagyon lassan. (Milyen jó, hogy nem erre jöttünk felfele!!!) Ezen az úton nagyobbak a templomok/kolostorok, nem győzzük csodálni. Az egyik kolostor udvarában áll egy fa. Ginko Biloba, 1800 éves!!! ...

Egy pihenőhelyen heves barátkozásba kezdenek velünk a hegy egyenruhás „ülőszék”-cipelői, persze nem értünk semmit, de Patrik ráérez a lényegre és „Sungjaani”-t (azaz Magyarország) válaszol, ami szemmel láthatóan kielégítőleg hat! :))
Fáradtan érkezünk meg a parkolóba. Dujiangyanben beletelik egy kis időbe, amíg magunkhoz térünk, besétálunk a városba. Más irányba indulunk, mint tegnap, és nem is hiába!

A 256-os évben épített öntözőrendszer 3 zsilipkapuját látjuk teljes pompában, kivilágítva, a lágyuló esti fényekben. Annyi szépséget fedeztünk fel ez alatt a kilenc nap alatt, mindig azt hisszük, hogy ezt már lehetetlen fokozni, és akkor jön valami meglepetés... Mint ez most!

És tiszta szerencse az egész, hogy látjuk, mert semmilyen útleírás vagy könyv nem javasolja, említi, dicséri ezt a mesébeillő alkonyati csodát (csupán 1-2 órát javasolnak a városban tölteni)!

Egyedül Lin áradozott tegnap este, hogy milyen fantasztikus a város kivilágítva, de bevallom Neki nem hittem, mivel tegnap is egy látszólagos főutcán ettünk, a csatorna mellett, ahol a díszvilágítást maximum a neonreklámok adhatták volna.
Ez a folyóág viszont jóval nagyobb és hihetetlen sebes folyású! Meg sem tudjuk tippelni, csak bámulunk. Mindannyian nagyon boldogok vagyunk, hogy ezt láthatjuk! Lassan sikerül egy szimpatikus éttermet választani! Hazafelé még látunk egy pincsikutyát, ami rizst eszik!!! A mindennapi vodka után egységesen kidőlünk!