Szecsuán 2007.08.19. - Pingwu
Reggel kiderül, hogy nem mehettünk a kiszemelt útvonalon (Songpan felé), mert a múlt havi heves esőzések és földcsuszamlások miatt lezárták, illetve a felújítási munkák alatt csak napi néhány órára nyitják meg a forgalom számára.
Kis késéssel indulunk, viszonylag rossz minőségű fizetős utakon. /A rossz minőségű út fogalma relatív – ma már tudom…/ Menet közben meglátunk egy plakátot, ami nagyon tetszetős hegyet-függőhidat ábrázol, elhatározzuk, hogy megállunk, ha útba esik! Az autópályát elhagyva kezd izgalmassá válni a terep: meglehetősen magas és rettentő meredek hegyek között haladunk. Széljegyzet: a kisebb városkák is hihetetlen széles utakkal rendelkeznek (2+2), ennek ellenére sok a kisebb baleset, illetve rengeteg a motoros (gondolom ez a megfizethető közlekedési eszköz)! A pára ma is óriási, de itt már nincs olyan rekkenő hőség, mint a fővárosban. A következő meglepetés egy kis útelterelés, ugyanis itt is megrongálódtak az utak (egész pontosan a felét betemette a hegy, a másik fele meg nemes egyszerűséggel egy az egyben leszakadt, vagy három méterrel alább). Ez kemény sárdagasztós terepezést jelent, egész sok km-en keresztül. Szerintem Lin barátunk most csinál ilyet először, ugyanis nagyon elfárad. A falvak, amiken átmegyünk, döbbenetesen szegénynek tűnnek, néha olyan érzése támad az embernek, mintha egy másik században járna. Folyó hömpölyög az út mellett, ezt is vastag pára takarja néhol, nagyon festői a táj! Megleljük a plakát hirdette szent hegyet, jegyet váltunk a libegőre, hogy megnézhessük a függőhidat.
Gyerünk tovább. A táj továbbra is vad és elvarázsolt, ez a "köd", ha lehet, még titokzatosabbá teszi! Sötétedés előtt elérjük a célállomást, Lin már alig él, majd sikeresen becsekkolunk egy olcsó és szép szállásra! Na ebben a faluban (vagy város talán) is látványosságnak számítunk:)!
Kis pihi, vacsizni indulunk. Lint is visszük magunkkal, ez hasznos döntésnek bizonyul. Mivel az étlap képek nélküli, kínai szöveg, s mivel Lin még küzd az angollal néha, fordítás helyett megkérjük, hogy rendeljen 4 különböző kaját (rizs körettel), amit finomnak gondol. Eleinte kicsit aggódik, majd ráérez a feladatra, és rendel. Kihozzák a fogásokat, el vagyunk ragadtatva! Mellesleg az étteremben nem csak a menüt hozták ki, mikor betértünk, hanem cigivel is megkínáltak... Vacsora után teszünk még egy kis sétát, aztán irány a tollasbál!
Kis késéssel indulunk, viszonylag rossz minőségű fizetős utakon. /A rossz minőségű út fogalma relatív – ma már tudom…/ Menet közben meglátunk egy plakátot, ami nagyon tetszetős hegyet-függőhidat ábrázol, elhatározzuk, hogy megállunk, ha útba esik! Az autópályát elhagyva kezd izgalmassá válni a terep: meglehetősen magas és rettentő meredek hegyek között haladunk. Széljegyzet: a kisebb városkák is hihetetlen széles utakkal rendelkeznek (2+2), ennek ellenére sok a kisebb baleset, illetve rengeteg a motoros (gondolom ez a megfizethető közlekedési eszköz)! A pára ma is óriási, de itt már nincs olyan rekkenő hőség, mint a fővárosban. A következő meglepetés egy kis útelterelés, ugyanis itt is megrongálódtak az utak (egész pontosan a felét betemette a hegy, a másik fele meg nemes egyszerűséggel egy az egyben leszakadt, vagy három méterrel alább). Ez kemény sárdagasztós terepezést jelent, egész sok km-en keresztül. Szerintem Lin barátunk most csinál ilyet először, ugyanis nagyon elfárad. A falvak, amiken átmegyünk, döbbenetesen szegénynek tűnnek, néha olyan érzése támad az embernek, mintha egy másik században járna. Folyó hömpölyög az út mellett, ezt is vastag pára takarja néhol, nagyon festői a táj! Megleljük a plakát hirdette szent hegyet, jegyet váltunk a libegőre, hogy megnézhessük a függőhidat.
A függőhíd felett látható kötélpályát végül nem teszteltük... (Patrik)
Gyaloglás helyett a libegőt választotjuk - idő szűkében.
Nem lehet sűrű vendég a fehér ember, mert nagyon megnéznek, legtöbben kedvesen, mosolyogva, és igen, tényleg mindig odakiabálnak hosszan elnyújtva, hogy „HELLLOOUOO” (ahogy az útleírásokban olvastam). A függőhíd 180m magasan van, meglehetősen izgalmas, a közelében hatalmas barlang látogatható, de szorít az idő, indulnunk kell vissza a kocsihoz, már így is egy órája császkálunk!
Gyerünk tovább. A táj továbbra is vad és elvarázsolt, ez a "köd", ha lehet, még titokzatosabbá teszi! Sötétedés előtt elérjük a célállomást, Lin már alig él, majd sikeresen becsekkolunk egy olcsó és szép szállásra! Na ebben a faluban (vagy város talán) is látványosságnak számítunk:)!Kis pihi, vacsizni indulunk. Lint is visszük magunkkal, ez hasznos döntésnek bizonyul. Mivel az étlap képek nélküli, kínai szöveg, s mivel Lin még küzd az angollal néha, fordítás helyett megkérjük, hogy rendeljen 4 különböző kaját (rizs körettel), amit finomnak gondol. Eleinte kicsit aggódik, majd ráérez a feladatra, és rendel. Kihozzák a fogásokat, el vagyunk ragadtatva! Mellesleg az étteremben nem csak a menüt hozták ki, mikor betértünk, hanem cigivel is megkínáltak... Vacsora után teszünk még egy kis sétát, aztán irány a tollasbál!
Pingwu este
Megjegyzések