Szecsuán 2007.08.31. - Litang, Daocheng

Reggel körbesétáljuk a III. Dalai Láma tiszteletére épült templomot, éppen imádkozik a város apraja-nagyja, mormolják az énekeiket, forognak az imamalmok. A templom bejárata mellett kőfaragó készít írott köveket, gyorsabban veti a „betűket” a vésővel, mintha tollal írnánk!

Reggeli ima (Acca)

A tájat valószínűleg óriások szórtak tele sziklányi "kavicsokkal". Minden zöld, szemerkél az eső, néha kibújik a nap, olyan gyönyörű a vidék, hogy azt nem lehet leírni. Kevés település szegélyezi utunkat (az a néhány viszont mesébeillő), nomád állattartókkal többször találkozunk (természetesen a sátor mellett ott áll a chopper). Megállunk egy kicsi tibeti faluban (Sangui), olyan szép, párját ritkítja. Hamar megtalál minket két kisfiú, kínálom Őket Negróval, nem nyúlnak a zacskóba, megvárják, amíg én adok Nekik. Tábort ütnek a kocsi mellett, homokból kis sztúpákat építenek... Körbesétáljuk a kolostort/templomot, sehol egy lélek. Egy kis falépcső felvezet a templom tetőterébe, mélységes csend vesz körül, ámulatba ejtő a látvány!

Négy óra tájban befutunk Daochengbe, és hamar megtaláljuk a „Yading.net”-et. Az eddigi legjobb szállás!!! Megkérdezzük mit lehet tudni Yadingról, de a rémhírek igaznak bizonyulnak: a gerillaharcok miatt nem visznek/engednek oda, vagy csak rengeteg pénz ellenében. Sajnáljuk, de eszünk ágában sincs kockáztatni.
A legények újra hőforrás-keresésre adják a fejüket, de az a helyzet, hogy kis faházakban kell igénybevenni a "szolgáltatást". Patrik, Zoli, meg Lin a fürdőzés mellett döntenek, mi Accával "hegyet" mászunk!

"Hegymászónő" (Acca)

Kegyes az időjárás, mire elővesszük a fényképezőgépeket, alábbhagy a szemerkélés. A harminc méteres szintemelkedést gond nélkül kivitelezzük, a kilátás fantasztikus!!! Nem győzünk betelni vele, teljesen kihagy az időérzékünk, a fiúk már rég kersnek/aggódnak, mire előkerülünk! (Összegyűjtöm első, egyben egyetlen kövemet, gyönyörű gránit.)