Szecsuán 2007.08.23. - Csengdu

Ma is 7:30-kor kelünk, hamar összekapjuk magunkat, és irány Chengdu! Igen ám, csakhogy... (Az első kb. 100km eseménytelen, részletezésével nem is „fárasztom” magam, szokásos gyönyörű táj stb., de utána a kelleténél izgalmasabbá válik az utazás.)
Hosszú-hosszú völgyön haladunk keresztül, ami tisztességesen süllyed: meglehetősen meredek szerpentin követte a domborzatot, és mellettünk a vad zúgókkal, vízesésekkel tarkított patakocskát. A hetedik kanyarban (12 van összesen) megrekedt egy bambusz-szállító teherautó, valószínűleg leért a hátulja, amitől megbillent a rakomány.

Első útakadály (Patrik)

Itt átjutni nagy gondot nem okoz, a Jetta éppen elfér a kötelek alatt. Egy néni megkéri Lint, hogy vigyük el két faluval odébb, így kipróbálhatjuk, milyen hárman utazni hátul ;)! Na két kanyarral odébb Lin egy igen méretes kőről azt gondolja, elfér a kocsi alatt, és a kerekek közé veszi. Súlyosan téved. Szerencsére kiabálásunk hatására hamar fékez, kis segítséggel (+a fiúk letolják) vissza tud tolatni anélkül, hogy komolyabban megsérülne az autó.
Biztos voltam benne, hogy a szinte minden úti beszámolóban látott hegyomlásos akadályokat nem kerülhetjük el, de reménykedtem, hogy az eddig látottak kimerítik ezt az eseménysort. Nem egészen így történt...
Szóval leomlott a hegy, pont előttünk, és annak köszönhetjük az életünket, hogy nem egy perccel hamarabb érünk e balszerencsés helyre! Még látjuk a porfelhőt, amit a lezuhanó kövek keltettek.

Az "igazi" akadály (Patrik)

Most tehát van időm írni. Öt-hat autó várakozik rajtunk kívül, de a sor gyorsan gyarapodik mögöttünk, 12:00 van. Nem túl nagy a kupac, de a közepén égtelen hatalmas sziklatömb terpeszkedik. Lesz egy kis idő, amíg azt szétkalapálják! Csak hogy, itt senki nem dolgozik, nagy bámészkodás van mindkét oldalon. Félhetnek, hogy omlik még? Azt mondják senki sem sérült meg, hála az égnek! Mindegy, várunk kicsit ez még nem a világ vége. Addig is elsétálunk sört, vizet venni. A bolt nincs messze, de ez a Rejtő-regénybe illő, rekkenő, tücsökzajos, párás, büdös, égető napsütés, ez kegyetlen. Sok idő, míg a pultnál terem valaki, először egy helyes kislány jön, majd egy néni. A nő sokat beszél – nem értünk semmit. Mi mutogatunk, abból meg Ő ért keveset, de a Nyihao (jó napot), és a Sejse (köszönöm) nagyon bizalom-gerjesztően hat. Végül megkapunk mindent, amit kívánhatunk, víz és hideg sör, még nekem is jól esik! Nagyon kedvesek az emberek! Vicces, de Zoli pont most, ebben a viszonylag balszerencsés órában mondja, hogy mennyire jó helyre „hoztam” Őket, Patrik helyesel, és én is így érzem...
A kocsihoz érve bosszankodunk, amiért még mindig nem megy a munka. Árnyékot keresünk, egy teherautó platója alatt eszünk egy instant-tésztát, aztán hirtelen megértjük miért nem dolgoztak ez idáig: leomlik a fél hegy!

Ahol eddig alig volt törmelék, ott most 4-6m magas a kupac!!! (Patrik)

Irgalmatlan porfelhő, hiába ezek az helyi mókusok csak jobban ismerik a hegyüket, mint mi. Tanakodunk, hogy másik utat keressünk-e, de kiderül, hogy irtó hosszú kerülő lenne, és állítólag az is járhatatlan a hegyomlások miatt. Várni kell. A törmelék túloldalán megindul a munka, úgy látszik nincs már, ami leomolhatna! Egy rakás rendőrségi terepjáró érkezik, már látni a markolót a kőkupac tetején! Indulnak a járművek, folytó a benzingőz! Okádja a meleget a kocsi, indulunk, csak omlás ne legyen több!
Megkönnyebbülésünk nem tarthat sokáig... Lekoccolunk valami sziklát, spriccel a benzin a kocsiból! No comment... Pillanatok alatt elfolyik negyed tank! Szerencsénkre még időben találunk egy műhelyt! Hamar megjavítják, megyünk tovább, hűt a légkondi, próbáljuk megtippelni, hogy folyatunk-e még... Talán nem, talán még ma Chengduba is eljutunk :)?
Chendgu előtt 100 km-rel az autópálya lezárva, indok nincs. A lejárónál, a fizetőkapunál „gyilkos” méhek támadnak ránk, és még fizetni sem tudunk 5 percig, mert a mágneskártyánk is elromlott. Szerencsére a tíz ablaknyitás egyikén sem jönnek be a kis fullánkosok... 10km múlva az igencsak rossz minőségű főúton újabb fizetőkapu, ismét méhek...
Érkezés Chengduba 19:50.
Legalább annyira elfáradtunk, mintha 3000m környékén túráztunk volna... Patrik legutóbbi itt-tartózkodásunk alatt kinézett egy éttermet, ezt próbáljuk gyorsan megtalálni. Remek helynek tűnik, tiszta, szép, nyitottkonyhás, van fényképes étlap, a felszolgáló "kislány" (16 vagy 26 éves...) pedig hibátlanul beszél angolul! Rendelünk (nekem a lányzó ajánl), és olyan finomat kapunk, hogy az csuda! Elmondhatatlanul éhes voltam, szóval jól esik! Ez a legfinomabb kaja eddig (megint)! Búcsúzáskor „welcome to our country”-val búcsúzik, kedves.