Szecsuán 2007.08.21. - Jiuzhaigou, Huanglong

Hehe! A szálláshoz jár reggeli... Tejberizs, tej nélkül, vízzel... nagyon sok vízzel, langyosan. Káposzta 3 féle fűszerezéssel – inkább ehetetlen, mint rossz. Gőzgombóc: állagra rendben, de íze semmi. És tulajdonképpen a gasztronómiai csúcs, egy-egy natúr kemény tojás! Ami azt illeti, nem lakunk jól.
Először felmegyünk a park legtávolabbi pontjára, valamivel 3000m fölé (ahol irgalmatlan hideg van), onnan indulunk gyalog.
A részletes tájleírást a képekre bíznám, azt hiszem, nem teszem rosszul, ha így cselekszem, szavakkal nehezen fejezhető ki a látvány!

Nagyon sokan kérték, hogy fényképezkedhessenek velünk, Ők például még annak ellenére is, hogy csak nekünk volt fényképezőgépünk:-)! (Patrik)

Egészen hihetetlen színű tavak váltogatták egymást...

Színek kavalkádja (Patrik)

Térképolvasás - kínaiul :-)

Háromkor kocsiba ülünk, irány Huanglong! Egyszerűen hihetetlen utakon megyünk! Először egy valóban hagyományos, régi tibeti kőházas, erődtornyos falu mellett haladunk el, majd egy, a nemzeti parkhoz hasonlatos, kis medence következik.
Ezután hatalmas, néhol teraszos, néhol letarolt, hegyes-völgyes vidék, sok kis faluval, melyek java része szintén nem kirakat! Legelésznek a jakok, aratják a búzát/árpát (?) – kézzel, népviseletben! Hihetetlen!!! Emelkedni kezd az út, és hamarosan utunk második hágóján találjuk magunkat. Sokkal jobb útminőség, újra egészen más táj! Az összhatást csak a furcsán vett kanyarok, meg a szembe száguldozó buszok rontotják. Lassan érünk a csúcsra, ahol megállunk fotózni. Nos, eddig azt gondoltuk, hogy biztos hideg lesz utunk második felén, de "neeem kell nekünk meleg ruha, elég lesz, ami van!" ((Amit vehetnénk, az ugyanis még az alku gondolatával is drágább, mint amennyit rászántunk.)) Ez a tétel most megdől. A hágó legmagasabb pontján 4007m-en, olyan metsző szél és hideg hatol a csontjainkig,
hogy belátjuk, mindenképpen szükség lesz plusz ruhára, akár Acca hozza, akár megvesszük, valami kell!
Innen már viszonylag hamar elérjük a célállomást, kapásból meg is állít minket egy fickó, hogy tud szállást. Magamban kezdek lázadozni az újabb jóakaró ellen, de végül próba-szerencse elmegyünk megnézni, mit ajánlanak. Egy "családi házban" kialakított szállásról van szó, nagyon tisztának tűnik, kedvesek a tulajok, nincs meleg víz. Gyors egyezkedés, maradunk két éjszakát.
Az esti program: mosás! A fiúk megkérnek, hogy fotózzam le a konyhát, majd addig Ők elkezdik a mosást. Több ponton mulatságot szolgáltatunk a helyieknek! Először is a mosó férfi, mint olyan, másodszor, hogy mennyi ruhánk van, harmadszor, hogy én csak fotózok.

Ilyen az, amikor egy nőnek igazán jó dolga van!

A konyha valóban megér egy misét.

A vacsinkat vendéglátóink főzik, azt hiszem az egyik legízletesebb, amit eddig ettünk! Ma láthatóan Linnek is virágos kedve van, és mi sem panaszkodhatunk! A vacsora tartogat egy abszurd élethelyzetet is számunkra: pálcikával eszünk mogyorót "tyúkhúslevesből"!
Még mindig nehéz elhinni, ezt az egészet!