Bulgária 2006.09.05. - Sozopol
Korán reggel elmentem fotózni, "összebarátkoztam" egy guberáló idős házaspárral:-), a néni nagyon kerek, a bácsi sovány, szikár, de mindkettő nagyon mosolygós, hihetetlen kedves ember...
Gyönyörű volt a város a reggeli csendben...
Tettünk egy kirándulást dél felé, a táj jellegzetessége, hogy szelíd lankájú, sűrű erdős dombok futnak a tenger felé, amit hosszú homokos, néhol ívelt sziklás part ékesít. Több folyó is siet a tengerhez ezen a partszakaszon, a torkolatnál változatos élővilágnak biztosítva élőhelyet.
Az egyik ilyen folyó a Ropotamo, melyen hajókázni is lehet. Khm. Elvileg. Megálltunk, sehol egy árva lélek... Végre előkerül a büféből egy fazon, aki ugyan nem beszél semmilyen idegen nyelven, de elmagyarázza, hogy túl kevesen vagyunk egy csónakot nem indítanak el ennyi emberrel... Később előkerül egy másik fazon, aki ugyanezt elmondja angolul, majd faképnél hagy minket. A meglepődöttségtől még mozdulatlanul állunk, amikor megjelenik egy idősebb német házaspár. Majd még egy. Aztán - mint valami rossz vígjátékban - végenincs hoszzú tömött sorokban vagy még 100!!! A mogorva "csónakos" elsiet mellettünk, ránk sem hederít, beül az egyik ladikba hat némettel és elhajózik. Körülbelül ez volt az a pont, amikor úgy éreztük, hogy nem akarunk hajókázni.
Néhány kilóméterrel arrébb, egy négy-öt meglepően ízléses hotelből álló teljesen új "üdülőfalun" keresztül haladva, hosszú homokos föveny tárult a szemünk elé! Az út másik oldalán buja mocsárvilág, milliónyi madárral a távolban a végeláthatatlan dimbes-dombos erdők. Megálltunk gyönyörködni, Zoli úszott egyet, majd visszatértünk Sozopolba.
Zoli kívánságára a legközelebbi kockás terítős étteremben vacsoráztunk. A kínálat bővelkedett helyi specialitásokban, itt ettünk először taratort:-)! Még egy séta a páratlan belvárosban, cukrászda, óriáspalacsinta, egy sóhajtás a szállásunk tetőteraszáról, búcsú Sozopoltól.
Gyönyörű volt a város a reggeli csendben...Tettünk egy kirándulást dél felé, a táj jellegzetessége, hogy szelíd lankájú, sűrű erdős dombok futnak a tenger felé, amit hosszú homokos, néhol ívelt sziklás part ékesít. Több folyó is siet a tengerhez ezen a partszakaszon, a torkolatnál változatos élővilágnak biztosítva élőhelyet.
Az egyik ilyen folyó a Ropotamo, melyen hajókázni is lehet. Khm. Elvileg. Megálltunk, sehol egy árva lélek... Végre előkerül a büféből egy fazon, aki ugyan nem beszél semmilyen idegen nyelven, de elmagyarázza, hogy túl kevesen vagyunk egy csónakot nem indítanak el ennyi emberrel... Később előkerül egy másik fazon, aki ugyanezt elmondja angolul, majd faképnél hagy minket. A meglepődöttségtől még mozdulatlanul állunk, amikor megjelenik egy idősebb német házaspár. Majd még egy. Aztán - mint valami rossz vígjátékban - végenincs hoszzú tömött sorokban vagy még 100!!! A mogorva "csónakos" elsiet mellettünk, ránk sem hederít, beül az egyik ladikba hat némettel és elhajózik. Körülbelül ez volt az a pont, amikor úgy éreztük, hogy nem akarunk hajókázni.
Néhány kilóméterrel arrébb, egy négy-öt meglepően ízléses hotelből álló teljesen új "üdülőfalun" keresztül haladva, hosszú homokos föveny tárult a szemünk elé! Az út másik oldalán buja mocsárvilág, milliónyi madárral a távolban a végeláthatatlan dimbes-dombos erdők. Megálltunk gyönyörködni, Zoli úszott egyet, majd visszatértünk Sozopolba.
Zoli kívánságára a legközelebbi kockás terítős étteremben vacsoráztunk. A kínálat bővelkedett helyi specialitásokban, itt ettünk először taratort:-)! Még egy séta a páratlan belvárosban, cukrászda, óriáspalacsinta, egy sóhajtás a szállásunk tetőteraszáról, búcsú Sozopoltól.
Megjegyzések