Szecsuán 2007.09.09. - Hazautazás...

Hajnalban megjött értünk Lin, és teljesítette "utolsó" feladatát: kivitt bennünket a reptérre. A repülő sajnos nem KLM gép volt, nagyon kicsi ülésekkel, de Pekingig nem kellett hosszan kucorogni.
A pekingi reptéren annnnnnnnyira sokat kellett sorban állnunk (nagyon sokféle sor állt rendelkezésünkre az idő eltöltéséhez), hogy vásárolgatással "csupán" másfél órát töltöttünk (a négyből), ami annyira nem bizonyult soknak, hogy Zolival majdnem le is késtük a gépet.
A gépet, ami bizony megint nem KLM :(, így aztán nagyon rosszak voltak az ülések és kicsi a hely.
Persze mindez csak egy kis kényelmetlenség, eltörpül az átélt élmények hatására. Azon gondolkodtam, mennyire nem ilyen egyszerű „hazaérni”…
A legelső álmom, itthon, az volt, hogy kint vagyunk Szecsuánban és járjuk a vidéket, érzem az izgalmat, az örömöt, az illatokat...

A titkot, hogy a Világnak miért pont erre a szegletére vágytam oly rég óta, nem sikerült megfejtenem, de nem csalódtam, az elképzelt és a megtapasztalt világ tökéletesen összesimul…

A régi kínai mondás, miszerint, Szecsuánt csak öregen érdemes meglátogatni, különben az ember örökké visszavágyik, minden bizonnyal igaz :-)…