Szecsuán 2007.09.06. - Moxi, Emei Shan

Alig indulunk el, máris hosszú sorba "ütközünk". Most nem a hegy, csak összekoccant egy teherautó és egy személygépkocsi, semmi szokatlan, csupán beláthatatlan kanyarban próbált előzni az egyik, és ez most nem jött össze. (Még szerencse, hogy szinte mindenki lassan közlekedik…) Ilyenkor meg szokás várni a rendőrt, ez van. Jön is mindenki rendőr, katona, továbbengednek.
Igen ám, de a sok türelmetlen sofőr az úton semmi jót nem eredményez, pár km-en belül újabb koccanás, ezúttal nagyobb. (Baja most sincs senkinek, csak az egyik kocsi kereke szakadt ki.) Hogy örülhetnek a rendőrök... Egy izgalmas függőhíddal szórakoztatjuk magunkat az újabb várakozás alatt, gyönyörű sziklamedren ível keresztül.

Óvatosan egyensúlyozunk (Acca)

Minden lépésre figyelni kell, mert az esőtől csúszós kicsit, elképesztőek a kövek alattunk. Acca is boldog, hogy végre igazi függőhidat láthat!
Terv szerint érkezünk az étteremhez, ahol 8 nappal ezelőtt is ebédeltünk, a tulaj megismer minket, és nagyon örül:)! Főzés közben többször is a kezünkbe nyom valami rágcsálnivalót, szőlőt, és szélesen mosolyog.

A kuktában főzés tudománya (Acca)

Ittjártunkkor megígérte, hogy valami különlegeset főz nekünk, ha visszajövünk, és ki is tesz magáért, "őzpörköltet" kapunk, de nem akármilyet! Ánizsos, krumplis, gyömbéres, csilis, és ízletes! Wockban és kuktában készül, egy óra sem kell neki. Nekem annyira nem fekszik a fűszerezés, de a fiúk odavannak érte:), nem is marad egy csepp sem. Megint eszünk bambuszt, csodafinom, most is!

Királyi lakoma (Acca)

Nos, az elsőrangú főútvonal – amit Patrik választott ;p – egy kicsit nehezen járható. Az hogy a fél hegyoldal rámászott az egyik sávra, csak egy dolog.

Vigyázat, omlás veszély... (Acca)

A kidőlt bambuszok egy másik dolog, a támfalépítés kavicsmaradékának kupacai a harmadik. De hogy fokozódjanak az izgalmak, jön még kátyú, földút, világvége-hosszanincs-falu, és két lépéssel utána, rizsföld, teaültetvény, vízibivaly kacsasereg, téglagyár (!), no meg OLYAN helyek, hogy csak hitetlenkedek a meglepetéstől.

Vigyázat, kacsaváltó! (Acca)

Már alkonyodik, mire elérjük a célállomást, nem találunk semmit (amit a Lonely ír), fáradtak vagyunk, nyűgösek vagyunk... Megállunk egy helyen kérdezni, Zoli száll ki, és már percek óta tanácskoznak! Hát mi olyan bonyolult azon, hogy megszállhatunk-e ott vagy sem? Aha, van szállás, de messze innen... (Jóakarós szállás.) Mindegy, menjünk, legfeljebb majd továbbállunk. De most sem ez történik, a szállás sokcsillagos és nagyon olcsó! (Csak azért, mert xy vezetett ide minket.) Hol ebben az üzlet, máig nem értem!