Szecsuán 2007.09.07. - Emei Shan

Hát, az időjárás most nem kedvez nekünk, ködös, nyálkás, nehezen is indulunk útnak. A reggelit megint megjárjuk, reméltük, hogy a vízberizs Jiuzhaigouban csak helyi anomália volt, de úgy látszik ebben a tartományban ez a "kontinentális" reggeli :(. Most kivételesen fizetünk is érte, szerencsére nem sokat.

A hegy hihetetlenül szép, buja növényzet, kristálytiszta patakok, vízesések, tavak, függőhidak, pavilonok, templomok, szobrok – és tömeg.

Beringatjuk a hidat! (Acca)

Irtó nagy tömeg ((ui.: majd holnap megtudjuk, milyen is az igazi irtó nagy tömeg)). 12 km-es túrát terveztünk, de csigalassúsággal haladunk. Elsőnek a majmokat nézzük meg, erről nem is irogatnék túl sokat, klassz kitérő :), annyi biztos!

Családi idill (Acca)

Farkas éhesek vagyunk, de ezen a hegyen nincs normális étterem, snacktésztát eszünk, ez igazán rossz. Elindulunk hegynek föl, már délután van, sok a lépcső... Acca nincs jól visszafordul, én is hezitálok, de nem tudok ellenállni a csábításnak, a fiúk is megígérik, hogy nem hagynak ott, ha nem bírom a tempót:), kalandra fel! Nem bánom meg, igaz sokezer (!) lépcsőt megmászunk, de az út, és a kolostorok egyszerűen hihetetlenek!!! Az egyik kolostorhoz egy helyi asszony vezet el minket a kertek alatt, mit mondhatnék?

Egy szerzetes megkínál egy szilva-alma-körte ízkeverékére emlékeztető, erdei makk alakú, zöldes-barna, magvas gyümölccsel, finom:)! Patrik és Zoli kitalálják, hogy beköltözünk az egyik családhoz egy évre, és a szállásért cserébe felhozzuk nekik a hegyre, amit kell. Egy darabig (jó darabig) türelmesen lépcsőzünk, aztán a fiúk számolni kezdik: 1851-ig számolnak!

Tényleg besötétedik, mire befutunk a hotelbe, de semmiért nem adnám ezt az élményt :)!
Vacsi négyesben, a srácok megint extrát esznek: rák, csiga, én maradok a "hagyományos" ízeknél, minden nagyon finom.