Horvátország 2008.09.02. - Mljet

2005-höz képest a leginkább az a különbség fáj, hogy nem polskik, fityók és bogarak rohangálnak már a szigeten, hanem mindenféle "modern" kisautó. A szőrmés (kívülről!), gepárd-foltos, rózsaszín és "kabrió" autópark a múlté. Nagy kár, egyedi hangulata volt...

Ma is a Nemzeti Parkba mentünk, méghozzá "hegyet mászni". Az ösvény és a térképünk nem volt mindig tökéletes összhangban, de így is el lehetett igazodni. Magányosan bandukoltunk az árnyas emelkedőn. Ahogy egyre jobban felküzdöttük magunkat a "hegyre", úgy vált nyilvánvalóvá, milyen fantasztikus kilátásban lesz részünk! Mint valami légifotón, láttuk a dimbes-dombos sziget hegyeit, a türkíz tavakkal, mélykék öblökkel tarkítva... Különleges lepkék röpködtek körülöttünk, jó volt elidőzni, nehezen indultunk tovább.

Lefele nem pontosan arra mentünk, amerre terveztük, de sebaj, a tóhoz érve gyorsan megfürödtünk. Láttunk sok-sok halat, és hatalmas kagylót, amint tátog :-). Haladtunk tovább a csatorna felé. Egy kicsi faluban ettünk egy fagyit, Zoli úszott egy nagyot, aztán hátra arc!

A tegnapi étteremben megvacsoráztunk, hazafele pedig egy francia fiút és egy olasz lányt, mindketten Izlandon élnek, fuvaroztunk Ropáig. Rettentő szerelmesnek néztek ki...

Sajnos a kempingben rossz hírrel fogadott Stefan (a szigorú arcú kemping-őr), még egy éjszakát maradhatunk, aztán bezár a bazár... Ő sem tudja miért, telefonált a főnöke, ez az utasítás, magyarázat nincs. Zolival megegyezünk, hogy másik kempingbe egy újabb éjszakáért átcuccolni nincs értelme, akkor inkább hazafele indulunk, és nem lesz olyan fárasztó az utazás. Kár... Most sem sikerül négy napnál tovább maradni ezen a fantasztikus szigeten. Legalább lesz miért visszajönni ;-)...