Édeseim
Utazok.
Imádok utazni.
Most viszont életemben először egyedül megyek.
Az igazat megvallva erre sosem vágytam. Minden utazást barátokkal, társakkal képzeltem el, ez h egyedül is neki lehet vágni, eszembe se jutott...
Nem egyértelmű a kezdeti lelkesedésem. Noha tudom, hogy átlendülök a holtponton, mert mindig sikerülni szokott. Utána pedig óriási energiákat nyerek a komfortzónán kívüli tapasztalatokkal!
Anyu sütött püspökkenyeret az útra, én La Deliziás kekszet vettem, kell egy kis hazai:-). Pár éve az is kihívás volt h egyedül vezessek be Budapestre!?! Mások meg naponta átutazzák a világot.
Mindig arra gondolok, milyen szerencsés vagyok... Az a meleg, szerető család amiben felnőttem, mindent megad, ami az élethez kell. Csak rajtam múlik mit teremtek magamnak... (Persze van amihez évek kellenek, van amiről kiderül h nem jó cél, van ami megváltozik, van ami nem megy azonnal, van ami másodszorra sem megy...)
De a privát örömeim: koncertek, gyaloglás, otthon, úszás, fotózás, geológia, olvasmányaim, színház, téli hóesés, állni a nyári zápor kellős közepén bőrig ázva, a madarak csiripelése, MIND-mind karnyújtásnyira van Tőlem.
Mi a helyzet a kapcsolataimmal? Szülők? Gyerekem? Tesóék? Barátok? Szerelem? Mi a helyzet azzal, ami, azt hiszem nyugodtan mondhatom, h a legfőbb értéket hordozza az Életemben? Vitán felül áll, ebben is szerencsés vagyok, de ez mégis sokkal bonyolultabb. Mert ez nem csak rajtam múlik! Biztos vagyok benne, hogy jó esetben ezek több munkát és önmunkát igényelnek mint az élet bármely területe. Mégis mindegyik kapocsban ketten kellünk hozzá... Fantasztikus dolog magamon alakítani azért, hogy teljesebb legyek, s ez által másokkal legyen esélyem boldognak lenni! Néha pokoli nehéz, néha kilátástalan, néha kirobbanó sikerélmény, sokszor olyan fárasztó h csipkerózsika álmot aludnék tőle, minden lépés amit teszek, értékeket teremt, zseniális, izgalmas utazás --- és Nélkülük (életem szereplői) akár magányos is lehetne.
Lehetetlen végigsorolni ki mindenki van az Életemben akiknek annyira, de annyira sokat köszönhetek!
Mindent összevetve hát: egyedül megyek, de Hála Nektek, nem magányosan:-)!!!
Imádok utazni.
Most viszont életemben először egyedül megyek.
Az igazat megvallva erre sosem vágytam. Minden utazást barátokkal, társakkal képzeltem el, ez h egyedül is neki lehet vágni, eszembe se jutott...
Nem egyértelmű a kezdeti lelkesedésem. Noha tudom, hogy átlendülök a holtponton, mert mindig sikerülni szokott. Utána pedig óriási energiákat nyerek a komfortzónán kívüli tapasztalatokkal!
Anyu sütött püspökkenyeret az útra, én La Deliziás kekszet vettem, kell egy kis hazai:-). Pár éve az is kihívás volt h egyedül vezessek be Budapestre!?! Mások meg naponta átutazzák a világot.
Mindig arra gondolok, milyen szerencsés vagyok... Az a meleg, szerető család amiben felnőttem, mindent megad, ami az élethez kell. Csak rajtam múlik mit teremtek magamnak... (Persze van amihez évek kellenek, van amiről kiderül h nem jó cél, van ami megváltozik, van ami nem megy azonnal, van ami másodszorra sem megy...)
De a privát örömeim: koncertek, gyaloglás, otthon, úszás, fotózás, geológia, olvasmányaim, színház, téli hóesés, állni a nyári zápor kellős közepén bőrig ázva, a madarak csiripelése, MIND-mind karnyújtásnyira van Tőlem.
Mi a helyzet a kapcsolataimmal? Szülők? Gyerekem? Tesóék? Barátok? Szerelem? Mi a helyzet azzal, ami, azt hiszem nyugodtan mondhatom, h a legfőbb értéket hordozza az Életemben? Vitán felül áll, ebben is szerencsés vagyok, de ez mégis sokkal bonyolultabb. Mert ez nem csak rajtam múlik! Biztos vagyok benne, hogy jó esetben ezek több munkát és önmunkát igényelnek mint az élet bármely területe. Mégis mindegyik kapocsban ketten kellünk hozzá... Fantasztikus dolog magamon alakítani azért, hogy teljesebb legyek, s ez által másokkal legyen esélyem boldognak lenni! Néha pokoli nehéz, néha kilátástalan, néha kirobbanó sikerélmény, sokszor olyan fárasztó h csipkerózsika álmot aludnék tőle, minden lépés amit teszek, értékeket teremt, zseniális, izgalmas utazás --- és Nélkülük (életem szereplői) akár magányos is lehetne.
Lehetetlen végigsorolni ki mindenki van az Életemben akiknek annyira, de annyira sokat köszönhetek!
Mindent összevetve hát: egyedül megyek, de Hála Nektek, nem magányosan:-)!!!
Megjegyzések