Pocakkal kerek a világ - Horvátország 2008
Mljeten 2005-ben jártunk először. Miután Zoli megkérte a kezemet. Elbűvölt minket ez a sziget... Olyan erdős, olyan dimbes-dombos, vadregényes, amilyet még nem láttunk az Adrián. Kicsit az idő is megáll itt, lassabban peregnek a percek, mint máshol. Érezni a sós, fenyő illatú levegőben a napsugarak lusta nyújtózkodását. Már akkor is úgy gondoltuk, hogy ide vissza kell térnünk...
Most, 3 év távlatában végre megszületett az elhatározás, az úticél Mljet, csak Mljet! Újra "hazamegyünk"! Mert az otthonom minden erdő, minden csendes, eldugott zug... Izgulok... Vajon tényleg olyan szép, ahogy az emlékek elém rajzolják? Vajon még mindig olyan "elfeledett" szeglete a világnak? Hosszú az út, a csalódás fájna, bosszantana. Ráadásul most hárman vágunk neki a nyaralásnak... Zoli, én és a pocakomban Mesekalóz... Kevés fantasztikusabb dolog van a világon, mint kisbabát várni! (Természetesen mindezt a "rendszeres" hányingerek elmúltával tudja így, lelkendezve kijelenteni az ember leánya...) Mindenesetre most jó... könnyen mozgok, könnyen lelkesedek, soha ideálisabb pillanat e romantikus cél felkereséséhez!
Most, 3 év távlatában végre megszületett az elhatározás, az úticél Mljet, csak Mljet! Újra "hazamegyünk"! Mert az otthonom minden erdő, minden csendes, eldugott zug... Izgulok... Vajon tényleg olyan szép, ahogy az emlékek elém rajzolják? Vajon még mindig olyan "elfeledett" szeglete a világnak? Hosszú az út, a csalódás fájna, bosszantana. Ráadásul most hárman vágunk neki a nyaralásnak... Zoli, én és a pocakomban Mesekalóz... Kevés fantasztikusabb dolog van a világon, mint kisbabát várni! (Természetesen mindezt a "rendszeres" hányingerek elmúltával tudja így, lelkendezve kijelenteni az ember leánya...) Mindenesetre most jó... könnyen mozgok, könnyen lelkesedek, soha ideálisabb pillanat e romantikus cél felkereséséhez!
Megjegyzések