Horvátország 2008.08.30. - Mljet
Szokásunkhoz híven éjjel 3-kor indultunk. Zoli vezett, én bóbiskoltam, minő meglepetés gyér forgalomban, kellemes hűvösben utaztunk egészen Zágrábig. Az autópálya majdnem Makarskáig nyújtózik, de egy baleset miatt az utolsó néhány10 km le volt zárva. Az elterelés/dugó miatt vesztegltünk egy órát mielőtt a tengerpartra értünk volna. Itt már nem lehet olyan gyorsan haladni, legalább is ha nem akar a helyi rend őreivel kekeckedni az ember... (Nem akartunk.)
Eredetileg azt terveztük, hogy Stonban töltjük az első éjszakát, de a kemping csalódás volt :-(. Nagyon messze feküdt a várostól, és a strandján olyan hangosan szólt a helyi popzene (zenének nevezni mindazt, komoly tévedés), hogy az amúgy is fáradt csapat teljesen lehangolódott. Újra erőt vett rajtam az aggódás ("Teljesen megőrültünk, hogy ezért leutaztunk 800km-t! Ennél még jobb is van, sokkal közelebb...")... Szerencsénkre hamarosan indult egy komp a szigetre, nem is szalasztottuk el!
Már amikor a kompról megpillantottam a "szigetem" szertelenül zöld, hullámzó vonulatait elöntött a boldogság! IDE SOSE JÖVÜNK HIÁBA! Vad, páratlan, mesebeli táj.
A kompról megint láttuk egy delfincsapat levegőért kibukkanó tagjait! Partot érve (éppen Moby szólt a kocsiban, és a lenyugvó nap fénye vonta párába a "hegy"oldalakat...) pedig olyanok lettünk, mint a gyerekek... Össze-vissza "szaladgálva" felkerestük Mljet minden olyan kis zugát, amit 3 éve a legjobban a szívünkbe zártunk.
Törtük a fejünket melyik kempingben aludjunk, aztán maradtunk a járt ösvénynél: Babino Polje. A recepciós egy elsőre szerintem szigorú arcú, magyarul (is) beszélő férfi volt (igazi filmszereplő karakter). Amilyen gyorsan lehetett eltettük magunkat holnapra!
Eredetileg azt terveztük, hogy Stonban töltjük az első éjszakát, de a kemping csalódás volt :-(. Nagyon messze feküdt a várostól, és a strandján olyan hangosan szólt a helyi popzene (zenének nevezni mindazt, komoly tévedés), hogy az amúgy is fáradt csapat teljesen lehangolódott. Újra erőt vett rajtam az aggódás ("Teljesen megőrültünk, hogy ezért leutaztunk 800km-t! Ennél még jobb is van, sokkal közelebb...")... Szerencsénkre hamarosan indult egy komp a szigetre, nem is szalasztottuk el!
Már amikor a kompról megpillantottam a "szigetem" szertelenül zöld, hullámzó vonulatait elöntött a boldogság! IDE SOSE JÖVÜNK HIÁBA! Vad, páratlan, mesebeli táj.
A kompról megint láttuk egy delfincsapat levegőért kibukkanó tagjait! Partot érve (éppen Moby szólt a kocsiban, és a lenyugvó nap fénye vonta párába a "hegy"oldalakat...) pedig olyanok lettünk, mint a gyerekek... Össze-vissza "szaladgálva" felkerestük Mljet minden olyan kis zugát, amit 3 éve a legjobban a szívünkbe zártunk.Törtük a fejünket melyik kempingben aludjunk, aztán maradtunk a járt ösvénynél: Babino Polje. A recepciós egy elsőre szerintem szigorú arcú, magyarul (is) beszélő férfi volt (igazi filmszereplő karakter). Amilyen gyorsan lehetett eltettük magunkat holnapra!
Megjegyzések