Köd, eső, és a világ legszebb városa... Matera

Érkezésünkkor köd és eső fogadott.  Lepakoltunk a szálláson és az esteledő középkori misztikumba vetettük magunkat... Valóban olyan volt, mint egy másik században! Az egyik ház ablaka nyitva állt, csellón játszott bent valaki, elbűvölt ez a zene. A köd igencsak megnehezítette a tájékozódást, de hozzá is adott a megérkezés varázsához, mert mindent sokkal nehezebb volt felfedezni vagy elképzelni - tovább tartott az ismeretlenség varázsa. 

Másnap is esett, hol csak éppen hogy', hol meg jól átáztatva a rukáinkat. Sok-sok kis pihenővel tovább jártuk a város, s mikor már-már azt hittük minden utcáját bejártuk, rájöttünk, hogy egy egész domboldal van még, ahová nem keveredtünk el ezidáig... Megint kaptunk egy kis pluszt: a közelünkben lévő templomban hosszasan énekelt a kórus, amit a szobánkban tisztán lehetett hallani.

Érdekes a várossal kapcsolatban, hogy még az 1950es években is igen borzalmas körülmények között lakott a lakosság nagy része. Nem volt vezetékes víz, sem csatornarendszer, a gyermekhalandóság 50% fölött volt! Ekkor döntött a városvezetés, a szegény negyed kilakoltatása és felújítása felett... Ma már csak egy-két lezárt rész emlékeztet arra milyen lehett itt az élet a kevésbé tehetősek számára.

Ez a fotó csalóka, mert a kanyar után nem szakadék, hanem egy kényelmes sétaút vezet lefelé, egészen a folyópartig. Az esőzéseknek hála a folyón átkelni lehetetlenség volt, pedig a szembe oldal sziklába vájt lakjait is megnéztük volna szívesen. Bármelyik irányba izgalmas látnivaló lehet a szurdok, érdemes lesz egyszer ide még visszajönni:-).